Huszonkét éves korától kezdve, hivatalnoki elfoglaltsága mellett tanítóként is foglalatoskodott, míg végül húszas éveinek a végén teljesen felhagyott a felügyelői állásával és minden idejét a tanításnak és saját maga fejlesztésének szentelte. Huszonkilenc éves korában például zenét kezd el tanulni. Tehette ezt azért, mert hírnevének növekedésével egyre gyarapodott a hozzá sereglő ifjú tanítványok száma, s így megélhetési költségeit a tandíjakból fedezni tudta.