Következésképp feltételezhetjük, hogy tudását leginkább saját tehetségének, szorgalmának és nem mindennapi felfogóképességének, valamint a klasszikus irodalom szüntelen tanulmányozásának köszönhette. Semmilyen elfoglaltság nem volt kedvesebb számára, mint a tanulás. Ez a tulajdonsága végigkísérte egész életét, minden lehetőséget megragadva tudása fejlesztésére, aminek bizonyságát a Lun jü oly sok részében elhangzó tanulásra buzdító szavai is elárulnak. Ezek közül is talán a leghíresebb, rögtön a mű első két sora (Lun jü I./1.): „Tanulni, s azt alkalmasint alkalmazni; Az elégedettséget tán nem épp ez teremti?”