"Konfucius. Nyugati ember számára ez a bölcselkedés - csak suttogva merem leírni - legtöbbször szuszogó okosság. De lehet, hogy kínaiul több: könyökütés, cinkosi beintés...Konfucius az i.e. 5. századból való, mint Lao-ce, mint Buddha, Platón. Titokzatos század volt. Lehet, hogy vannak korszakok, amikor kozmikus sugárbeütés serkenti a koponyákat, hogy a konvencionálison túl gondolkozzanak? A "dialógusok"-ban a bölcsességről azt mondotta: "Forma nélkül nincs tartalom és tartalom nélkül nincs forma." Az "úgynevezett avantgárd mővészet és irodalom bajnokai megszívlelhetnék a tanácsot. Úgy hitte, leghelyesebb, ha a Bölcs távol tartja magát tanítványaitól. Átkoplalt egy napot és éjszakát, mert "gondolkozni akart", de nem jutott eszébe semmi lényeges. "Helyesebb tanulni" - mondotta. És: "Jobb nem beszélni." (Mint Goethe a vége felé.) Mikor tanítványai faggatták, mi lesz velük, ha a Mester nem beszél, így felelt: "Beszél az ég? Nem beszél, de a négy évszak rendben követi egymást." Mindezt kínaiul mondta, tehát nem tudhatjuk, igazában mit akart mondani." (Napló 1976-1983, Helikon kiadó, 75.-76.old.)