Útja először nyugat felé, Wei államba vezetett. Vándorlásának megkezdésekor ötvenhat éves volt. Hazájának elhagyása miatt lehangolt és melankolikus. Érzéseinek, a határvonalat jelentő Guai-hegy elhagyása után néhány maga költötte versben adott hangot, melyek az egész vándorlását végigkísérő, az első pillanattól jelentkező és szőnni nem akaró honvágyának méltó rezonanciái voltak.