Fontosnak tartom megjegyezni, hogy sok magyar szövegben mint „Konfucius” találkozhatunk a névvel, mely írásmódot a Magyar Helyesírási Szabályzat is támogat. Ennek ellenére ez a forma helytelen, hiszen az eleje magyaros, a vége pedig latinos. Így óhatatlanul a legtöbb beszélő a név végén egy „s” hangot ejt az „sz” helyett. De gondoljunk csak bele Julius Caesar vagy Marcus Aurelius nevei végén sem „s”-t, hanem „sz”-hangot ejtünk. Tehát vagy latinosan írjuk a nevet: „Confucius”, vagy magyarosan: „Konfuciusz”, de mindenképpen elöl „k”-t, a végén „sz”-hangot kell ejtenünk!